Ennél azért jobbak vagyunk!

 

(Stoppolhatna is ennyi erővel)

Egyike voltam azoknak, akik bíztak az ifjú Lucescu képességeiben, szakértelmében, fiatalos lendületében. Még a Bosznia elleni mérkőzés előtt is azt gondoltam, hogy kialakulhat valami új, valami jó. De be kell ismernem, hogy nagyot tévedtem… Ennyire megalázó helyzetben még nem volt a román labdarúgó válogatott amióta én visszaemlékszem. Nemcsak az a szégyen, hogy 4 mérkőzés után 2 pont az eredménye ennek a selejtező sorozatnak, hanem inkább az , hogy az előttünk helyet foglaló Boszniának 7, Albániának (!) és Fehéroroszországnak 8-at sikerült összegyűjteni. Próbáltam ráfogni arra ezt a negatív sorozatot, hogy nincsenek megfelelő játékosaink, csak ennyire képes ez a generáció, stb. De ezt a teljesítményt már nem lehet ilyen érvekkel kimagyarázni. Itt már egyértelműen fejetlenségről, makacs ragaszkodásról, a tények teljes figyelmen kívül hagyásáról van szó. Ezek Răvan Lucescu hibái. No meg, hogy taktika nélkül, vagy nem megfelelő taktikával küldi csapatát a pályára még akkor is, ha az ellenfél papíron simán verhető lenne.  Az a fajta tehetetlenség, ami a szombati mérkőzésen a román válogatottra volt jellemző felháborító egy egyszerű mezei szurkoló számára is. Várni, hogy a játéktudásban semmivel sem jobb bosnyákok esélyt adjanak egy ellentámadásra, hátha összejön belőle legalább egy helyzet? Ilyen játékkal készül egy válogatott kontinensviadalra? Már az is szégyen a mérkőzés alapján, hogy egyáltalán szóba került a kampány alatt a kijutás az EB-re. Röhög rajtunk Európa. A mutatott játék alapján olyan mintha mondjuk Azerbajdzsán szövetségi kapitánya tűzte volna ki célul magának a 2012-es EB-n való részvételt. Mondjuk ez nem a legjobb példa, mert nekik 3 meccsből 3 pontjuk van, de ha nem velük hasonlítom össze a helyzetünket, akkor marad Feröer szigetek, Málta, Luxemburg, Andorra, vagyis az utolsó kalap… Idáig jutottunk. A legbosszantóbb talán a szövetségi kapitány önfejű viselkedése, gondolkodásmódja, hogy neki aztán senki ne mondja meg mit tegyen, hogy dolgozzon, senki ne osztogasson tanácsokat. Ehelyett inkább kialakít minden alkalommal egy olyan kezdőcsapatot, ahol a 11 játékosból 4-5-nek még a keretben sem lenne keresnivalója. Ha csak a szombati mérkőzést vesszük alapul, akkor is messzemenő következtetéseket vonhatunk le: 

1. Marica (hiába lőtt gólt) hónapok óta nem játszik, egy ideig nem is edzett a Stuttgarttal való nézeteltérései miatt, gyakorlatilag alig van klubja. Ehhez képest a padon gubbaszt Stancu, aki annak ellenére, hogy a Galatasaray hullámvölgybe van épp, meccsről meccsre játszik, és még formában is van.

2. Ciprian Deac azóta nem játszik tétmérkőzéseken lényegében amióta Németországba igazolt, a válogatottban viszont továbbra is alapember. Az persze nem számít, hogy a hatékonysága a semmivel egyenlő. Pedig ezen a poszton is van alternatíva, még ha nem is egy világklasszis, de Zicu legalább jól játszik az utóbbi időben. Gyors, pontos, gólokat lő, ja és Deac-al ellentétben játszik rendszeresen. Neki persze Bosznia ellen csak 5 perc jutott, mert ő nem „sztár”.

3. Másik szélen kezdőként jelenleg talán a legjobb román szélső kezdett Torje személyében, de a 70.-dik percben becserélte Lucescu Răzvan Cociş-t, ismét egy olyan játékos, aki évek óta semmi érdemlegeset nem tud produkálni. Most épp valamelyik ukrán középcsapatnál van kölcsönben amúgy a szaúdi al Nassr játékosa. Ez azért is érdekes, mert a FRF egyik elöljárója, Ionuţ Lupescu szerint a közel-keleten játszók nem tudnak segítséget nyújtani a válogatottnak, ezért nincs szükség pl. Rădoi játékára. 

4. A végére hagytam azt a játékost, aki valamilyen oknál fogva a szövetségi kapitány szíve csücske. George Florescu, aki 2010 márciusa előtt csak statisztikai adat volt a Román Labdarúgó Szövetség számára. Lucescu viszont vele próbálta és próbálja érzékeltetni az óriási újítást aminek egyszer majd lesz eredménye. Florecsu a dán FC Midtjylland játékosaként lett először válogatott, aztán a mutatott játéka alapján a karrierje kezdett felívelni. Annyira, hogy egy évvel később már nem játszik sehol, miután az orosz Alania Vladikavkaz csapata szélnek eresztette, gondolom kiváló teljesítménye miatt. Ettől függetlenül a válogatottban alapember maradt és marad továbbra is, mert a szövetségi kapitány bízik a képességiben bármi áron.

Nem állítom, hogy a jelenlegi játékosállomány alapján össze lehet rakni egy csoportgyőztes román válogatottat, azt viszont teljes meggyőződéssel ki tudom jelenteni, hogy a jelenleginél jobbat lehet.

Lucescu egy fiatal, ambiciózus, jó képességekkel rendelkező szakember, akinek hazai klubcsapatokkal voltak már említésre méltó eredményei is, de ebben a szerepkörben teljesen csődöt mondott és még nem is hajlandó ezt elismerni. Lehet a tapasztalatlanságára hivatkozni, a lehetőségei hiányára, ami az egyes pozíciók betöltésénél felmerülhet, de ezek csak üres kifogások lennének már. A jelenlegi helyzetet egy hosszú, fáradságos folyamat idézte elő, amit akkor lehetett volna elkerülni, ha a döntéshozók idejében megállítják azt. Sajnos lassan már nem csak a 2012-es tornát bukja így el ez a válogatott, hanem még sok következőt is, hiszen ilyen eredményekkel a következő selejtezőkön még több erős ellenfélre számíthatunk és azon szurkolunk majd, hogy legalább Azerbajdzsánnal kerüljünk egy kalapba, ne Luxemburggal…