Nézőpont kérdése lenne?

A tegnap este megfogalmazódott bennem néhány kérdés bizonyos események hatására. Elsősorban, hogy miért is szeretünk focit nézni? Minek alapján választunk ki egy kedvenc csapatot? Miért tetszik jobban egyes csapatok játéka másokénál? Ezzel a kérdéssel aztán azt hiszem meg is találtam a válaszokat is. Hiszen a focit a látványosság, változatosság, váratlan események, kiszámíthatatlan megoldások, stb. miatt nézzük a legtöbben. Ezzel azt is elárultam, hogy a kérdések a Barca-Inter meccs kapcsán születtek meg, mert ott az itt felsoroltak közül semmi nem történt meg... Az igaz, hogy ilyen meccset nem mindennap lát az ember, de azt is elmondhatom, hogy ha mindennapos lenne, akkor már rég nem néznék egy mérkőzést sem... Valójában rám lehet fogni, hogy elvakult Barca-szurkolóként nem tudok objektív lenni, de azt akkor sem tudom elfogadni, hogy boldog-boldogtalan magasztalja Mourinho-t évek óta. Mert bárki bármit mondjon is, Mourinho egyszerűen a látványos labdarúgás gyilkosa amióta edzőként tevékenykedik. A Portoval nyert egy BL-lt, úgy, hogy közben mindenki hiányérzettel hagyta el a stadiont, állt fel a TV elől minden Porto- meccs után, majdnem ugyanezt mutatta a Chealsea is az ő irányítása alatt... Az Inter esetében azt hittem mostanig, hogy ez másként van, viszonylag szépen játszott a csapat egész szezonban, de a tegnap este végre megint láttam, hogy nem edző a szememben Jose "mester". A meccs utáni elemzések, cikkek dicsérik a taktikát, "edzőfejedelemnek" nevezik... Hát kérdem én hogy lehet "taktikának" nevezni a tíz emberes védekezést 90 percen keresztül? Egész meccs alatt egy helyzete nem volt az Internek, sőt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mentek át a félpályán. A statisztikák is sokat mondóak ( 80%-os labdabírtoklás a Barcanak , vagy Xavi 60 passza az első félidőben Zanetti 5 passzához képest), de sajnos gól az nem született elég... Mekkora edzői kreativitás kell ahhoz, hogy kiküldjünk 11 embert a pályára azzal az utasítással, hogy "álljatok fel a 16-ra ahányan vagytok"? Ha ettől nagy edző valaki, akkor én eddig mindent rosszul értelmeztem a focival kapcsolatban... És hiába kritizáljuk a Barca játékát, hogy nem találtak megoldásokat, vagy nem tudták feltörni a védelmet, stb. Mert ezt sajnos nem lehetett... Nem lehetett kreatívan játszani, sőt egyáltalán nem lehetett játszani. Amit a tegnap este láttunk az nem is volt focimeccs. És ha ez az Inter nyeri meg a BL-t, akkor az idén BL sem volt. Legalábbis nem fociban. Hogy milyen sport ez amit az Inter a tegnap mutatott, azt nem tudom megmondani, mindenesetre Mourinho le kellene védesse, mint saját találmányt és hozzon létre egy ligát is.

Lemondott Bölöni...

"Alkalmazkodni kell, hogy lehess. Hogy te lehess. De az alkalmazkodás önfeláldozás is egyben. Túl kell élni, de nekem kell túlélni. Vannak tehát határok. És ki mondja meg, hogy hol vannak ezek? Nehéz ez."

Esterházy Péter (Utazás a tizenhatos mélyére)

Bár számítani lehetett rá, mégis szomorúan olvastam nemrég a hírt, miszerint Bölöni László lemondott a Standard Liege vezetőedzői posztjáról. Be kellett következzen ez a pillanat, a helyzet már valóban kínossá kezdett válni mindkét fél számára, de mégis valahogy az "igazságtalan", "hálátlan" szavak jutnak eszembe először erről az egész történetről. Nem gondolom, hogy Bölöni László minden feladatát hiba nélkül látta el a Standard kispadján, mert ez egy edzőről sem mondható el, ők is emberek. Azt sem gondolom, hogy ez volt a maximum, amit ezzel a csapattal el lehetett érni. De nem is kapott rá esélyt, hogy többre vigye... Megnyert egy bajnokságot, helytállt a BL-ben is, ami már magában szép teljesítmény. Belekezdett egy fiatalítási folyamatba is, ez az ő stílusához hozzátartozik, azt is mondhatnánk, hogy ez a védjegye. Aztán jött a lejtő, rosszul mentek a dolgok a bajnokságban és ez a belga sajtónak nem tetszett. Eddig azt hittem, hogy csak nálunk van ez a "scandal" - vadászat a sajtóban, de tévedtem. A csapat jelenleg is a hatodik helyen van a tabellán, de ez a legtöbb esetben elfogadható, ha két-három fronton kell helytállni. Vagy mégsem elfogadható, amint azt számos példa mutatja. Ezt igazságtalannak tartom! Hiszen ilyen esetekben nem mindig az edző a hibás. Most legalábbis nem hiszem, hogy ő volt. És ilyen válsághelyzetben megszólal a csapat nagy öregje (Dacourt), hogy ő nem játszik eleget, fenyegetőzni kezd, és rontja az amúgy is gyatra hangulatot az öltözőben. Nem azt mondom, hogy Dacourt nem volt valaha jó játékos, mert az volt, bizonyított is. De egy vérbeli profi kell tudja, hogy hol a határ, el kell ismerje, ha az ő ideje már lejárt, és Olivier barátunk ideje lejárt. Ő pedig ezt nem vette észre (Bölönivel ellentétben). 36 éves focista, aki a legmagasabb szinten játszott évekig, és nem tudja, hogy az edző szava megkérdőjelezhetetlen... Persze neki is menni kellett a csapattól (egy kicsit hamarabb mint Bölöninek), de ez már nem változtatott a tényeken. Bölöni László megaláztatásban részesült, két év munkáját tiporta a sárba a média és egy egoista kiöregedett labdarúgó, aki a sajtóban nyújt kimagaslóan semmiházi, kritikán aluli teljesítményt, ahelyett, hogy a pályán bizonyítana... És Bölöni számára ez volt a határ. A csapat hangulata romlott, a teljesítmény szintén, a változás halaszthatatlanná vált. Már több kompromisszumot nem köthetett, tovább nem alkalmazkodhatott. Lemondott... Azt hiszem jól döntött... A szurkolók mellette voltak az utolsó pillanatig, mert az igazi szakértő a szurkoló, ő mindig látja, hogy hol van a kavics a gépezetben. Csak ezt a szakértőt nem mindig hallgatják meg időben.
Mert az azért érthetetlen és hihetetlen, hogy a 2009-es év edzője 2010-re a legrosszabb edzővé váljon...

Euro 2012 Lengzelország - Ukrajna

Újabb fontos labdarúgó esemény került terítékre Európában az elmúlt néhány napban. Igaz, hogy válogatottak szintjén a labdarúgás krémje (és kakukktojásai) a nyári VB-re készülődik, de nálunk (mind Romániában, mind Magyarországon) sajnos már az is óriási eseménnyé vált ha egy selejtező-sorsoláson veszünk részt...

Őszintén bevallom vártam is nagyon ezt a vasárnapi nyugalmat megbolygató eseményt, mert minden valamirevaló fociszurkolóhoz hasonlóan én is mindig izgalommal figyelem a sorsolásokat is. Ez gondolom érthető, hisz ilyenkor mindig jönnek az új remények, van amiért meccset nézni ősztől, várjuk a csodát, sőt hisszük, hogy "most aztán tényleg megmutatjuk...". Aztán zajlik minden normális körülmények között és lassan belenyugszunk a selejtezők közepe-vége fele, hogy nekünk nincs mit keresni egy ilyen kaliberű megmérettetésen (sem a magyar sem a román válogatottnak). De talán majd a 2012-es EB-n ott leszünk (remény mindig van, csoda is történik néha).
Mielőtt leültem megírni ezt a bejegyzést eldöntöttem, hogy nem olvasom el a sorsolással kapcsolatosan megjelent reakciókat, véleményeket, "elemzéseket", előrejelzéseket, hanem megpróbálom a sok süket dumától elhatárolni magam és csak objektíven (amennyire lehet egy szurkoló objektív) leírni a meglátásom csoportokról, esélyekről. Főleg román és magyar vonatkozásban, mert ez áll közel hozzám.
Az első észrevételem: mindig várom ezeket a sorsolásokat, remélem, hogy hoznak valami újat, jó meccseket és mindig csalódok egy kicsit. Valahogy olyan érzésem van utána, hogy nem keverik össze rendesen azokat a golyókat az urnákban, csak úgy az előző sorsolásról visszahelyezik (sorrendbe). Olyan az egész mint egy rosszul összerázott pakli kártya. Íme a példák, hogy ne a levegőbe beszéljek: A csoport: Németország, Azerbajdzsán, H csoport: Portugália, Dánia, F csoport (amellett, hogy a leggyengébb): Görögország, Izrael, Lettország. Deja-vu érzésem volt a D és az E csoport böngészése közben is: Románia-Franciaország (D) és Magyarország-Svédország (E) mérkőzések ismétlődnek.
További észrevételek: A spanyoloknak kinéz egy sétagalopp (ismét), a németeknek sem lesz sok gondjuk (papíron), Anglia csoportelső máris (gondolom én). A portugálok és a dánok küzdeni fognak egymással, az olaszok egy kicsit gyengébbnek tűnnek a szerbeknél (szoros lesz) és az oroszoknak meg kell majd izzadni a szlovákok ellen, akik rengeteget fejlődtek az utóbbi néhány évben. Az F csoportban a Horvátország – Görögország – Izrael hármasból bárki odaérhet (egyformán langyos játékuk van).
Szándékosan hagytam a végére a magyar és román csoportot, itt is kialakulhatnak érdekes eredmények. A hollandok mindenképp nagy eséllyel pályáznak az első helyre, a másodikért a svédek, finnek, magyarok jelentkezhetnek, de a sorrend az a felsorolás szerint alakul majd nagy valószínűséggel. Kíváncsian várom, hogy hány U-20-asvilágbajnoki bronzérmes debütál a magyar válogatottban és főleg, hogy agyban hányan vannak felnőve a feladathoz. Szerintem egyedül Komán, de ezt nem én döntöm el. A svédektől összesen egy (1) pontot veszünk el, a finnek verhetőek, a magyar válogatottnál sosem lehet tudni. De itt bejön a szubjektivitás, a remény, a csodavárás és el tudom azt is képzelni, hogy Magyarország megszerzi a második helyet. Hiszen a finneket tényleg meg lehet verni és a svédektől sem kell megijedni annyira, hiszen a legutóbbi selejtezők során nem volt nagy különbség a két válogatott között. Ja, és Ibrahimovic lemondott a válogatottságról (ha igaz). A másik két ellenfél San Marino és Moldva, ellenük kötelező a maximumot gyűjteni, mert sokszor a jelentéktelennek tűnő meccsek a legfontosabbakká válnak. Szóval bizakodjunk, a lehetőség adott.
Románia papírforma szerint megszerezhetné a második helyet a csoportjában, legnagyobb ellenfele Franciaország, ők a csoport esélyesei. Igaz legutóbb is ez a forgatókönyv volt, beleszámoltunk két vereséget a franciák ellen, és reméltük a biztos második helyet. De a továbbjutás egyáltalán nem a franciák ellen veszett el akkor… Itt megint nagyon deja-vu érzésem van, hiszen a legutóbbi selejtező-sorozat alapján a bosnyákok egyáltalán nem elhanyagolható ellenfél, képesek jó eredményeket elérni, vannak egyéniségek a csapatban, vigyázni kell ellenük, mert bárkit megszorongathatnak az esélyesek közül. Főleg, hogy Romániának egyre inkább nincs csapata (max. középkategóriás), és Mutu-ja sem lesz (ha van igazság eltiltják és visszavonul), de lehet, hogy ez pozitív hatást fejt majd ki. Legalábbis én arra számítok. Bosznia mellett ott van még Fehéroroszország és Albánia, ők sem tartoznak a „könnyű ellenfél” kategóriába, minden selejtező-sorozatban „beleszólnak” a továbbjutó helyek sorsába, néha egész nagy meglepetéseket okozva. Most sincs amiért ez másképp legyen, de reméljük, hogy pl. Rodionov Franciaország elleni meccsekre tartogatja magát. Ebben a csoportban Luxemburg az egyetlen ellenfél, aki ellen lehet lazítani, edzőmérkőzést játszani.
Nem lesz tehát könnyű feladata sem a román- sem a magyar-válogatottnak, de lassan itt lenne az ideje a feltámadásnak mindkét részről, azt hiszem. Míg Magyarországon egy új korszak kezdetét jelentené egy esetleges továbbjutás, addig Romániában egy körvonalazódó összeomlás elkerülése a tét. Én mindenesetre optimista vagyok és azt mondom, hogy lesznek sikerélményeink.
A teljes csoportbeosztás itt.