"Alkalmazkodni kell, hogy lehess. Hogy te lehess. De az alkalmazkodás önfeláldozás is egyben. Túl kell élni, de nekem kell túlélni. Vannak tehát határok. És ki mondja meg, hogy hol vannak ezek? Nehéz ez."
Esterházy Péter (Utazás a tizenhatos mélyére)
Bár számítani lehetett rá, mégis szomorúan olvastam nemrég a hírt, miszerint Bölöni László lemondott a Standard Liege vezetőedzői posztjáról. Be kellett következzen ez a pillanat, a helyzet már valóban kínossá kezdett válni mindkét fél számára, de mégis valahogy az "igazságtalan", "hálátlan" szavak jutnak eszembe először erről az egész történetről. Nem gondolom, hogy Bölöni László minden feladatát hiba nélkül látta el a Standard kispadján, mert ez egy edzőről sem mondható el, ők is emberek. Azt sem gondolom, hogy ez volt a maximum, amit ezzel a csapattal el lehetett érni. De nem is kapott rá esélyt, hogy többre vigye... Megnyert egy bajnokságot, helytállt a BL-ben is, ami már magában szép teljesítmény. Belekezdett egy fiatalítási folyamatba is, ez az ő stílusához hozzátartozik, azt is mondhatnánk, hogy ez a védjegye. Aztán jött a lejtő, rosszul mentek a dolgok a bajnokságban és ez a belga sajtónak nem tetszett. Eddig azt hittem, hogy csak nálunk van ez a "scandal" - vadászat a sajtóban, de tévedtem. A csapat jelenleg is a hatodik helyen van a tabellán, de ez a legtöbb esetben elfogadható, ha két-három fronton kell helytállni. Vagy mégsem elfogadható, amint azt számos példa mutatja. Ezt igazságtalannak tartom! Hiszen ilyen esetekben nem mindig az edző a hibás. Most legalábbis nem hiszem, hogy ő volt. És ilyen válsághelyzetben megszólal a csapat nagy öregje (Dacourt), hogy ő nem játszik eleget, fenyegetőzni kezd, és rontja az amúgy is gyatra hangulatot az öltözőben. Nem azt mondom, hogy Dacourt nem volt valaha jó játékos, mert az volt, bizonyított is. De egy vérbeli profi kell tudja, hogy hol a határ, el kell ismerje, ha az ő ideje már lejárt, és Olivier barátunk ideje lejárt. Ő pedig ezt nem vette észre (Bölönivel ellentétben). 36 éves focista, aki a legmagasabb szinten játszott évekig, és nem tudja, hogy az edző szava megkérdőjelezhetetlen... Persze neki is menni kellett a csapattól (egy kicsit hamarabb mint Bölöninek), de ez már nem változtatott a tényeken. Bölöni László megaláztatásban részesült, két év munkáját tiporta a sárba a média és egy egoista kiöregedett labdarúgó, aki a sajtóban nyújt kimagaslóan semmiházi, kritikán aluli teljesítményt, ahelyett, hogy a pályán bizonyítana... És Bölöni számára ez volt a határ. A csapat hangulata romlott, a teljesítmény szintén, a változás halaszthatatlanná vált. Már több kompromisszumot nem köthetett, tovább nem alkalmazkodhatott. Lemondott... Azt hiszem jól döntött... A szurkolók mellette voltak az utolsó pillanatig, mert az igazi szakértő a szurkoló, ő mindig látja, hogy hol van a kavics a gépezetben. Csak ezt a szakértőt nem mindig hallgatják meg időben.
Mert az azért érthetetlen és hihetetlen, hogy a 2009-es év edzője 2010-re a legrosszabb edzővé váljon...
Bár számítani lehetett rá, mégis szomorúan olvastam nemrég a hírt, miszerint Bölöni László lemondott a Standard Liege vezetőedzői posztjáról. Be kellett következzen ez a pillanat, a helyzet már valóban kínossá kezdett válni mindkét fél számára, de mégis valahogy az "igazságtalan", "hálátlan" szavak jutnak eszembe először erről az egész történetről. Nem gondolom, hogy Bölöni László minden feladatát hiba nélkül látta el a Standard kispadján, mert ez egy edzőről sem mondható el, ők is emberek. Azt sem gondolom, hogy ez volt a maximum, amit ezzel a csapattal el lehetett érni. De nem is kapott rá esélyt, hogy többre vigye... Megnyert egy bajnokságot, helytállt a BL-ben is, ami már magában szép teljesítmény. Belekezdett egy fiatalítási folyamatba is, ez az ő stílusához hozzátartozik, azt is mondhatnánk, hogy ez a védjegye. Aztán jött a lejtő, rosszul mentek a dolgok a bajnokságban és ez a belga sajtónak nem tetszett. Eddig azt hittem, hogy csak nálunk van ez a "scandal" - vadászat a sajtóban, de tévedtem. A csapat jelenleg is a hatodik helyen van a tabellán, de ez a legtöbb esetben elfogadható, ha két-három fronton kell helytállni. Vagy mégsem elfogadható, amint azt számos példa mutatja. Ezt igazságtalannak tartom! Hiszen ilyen esetekben nem mindig az edző a hibás. Most legalábbis nem hiszem, hogy ő volt. És ilyen válsághelyzetben megszólal a csapat nagy öregje (Dacourt), hogy ő nem játszik eleget, fenyegetőzni kezd, és rontja az amúgy is gyatra hangulatot az öltözőben. Nem azt mondom, hogy Dacourt nem volt valaha jó játékos, mert az volt, bizonyított is. De egy vérbeli profi kell tudja, hogy hol a határ, el kell ismerje, ha az ő ideje már lejárt, és Olivier barátunk ideje lejárt. Ő pedig ezt nem vette észre (Bölönivel ellentétben). 36 éves focista, aki a legmagasabb szinten játszott évekig, és nem tudja, hogy az edző szava megkérdőjelezhetetlen... Persze neki is menni kellett a csapattól (egy kicsit hamarabb mint Bölöninek), de ez már nem változtatott a tényeken. Bölöni László megaláztatásban részesült, két év munkáját tiporta a sárba a média és egy egoista kiöregedett labdarúgó, aki a sajtóban nyújt kimagaslóan semmiházi, kritikán aluli teljesítményt, ahelyett, hogy a pályán bizonyítana... És Bölöni számára ez volt a határ. A csapat hangulata romlott, a teljesítmény szintén, a változás halaszthatatlanná vált. Már több kompromisszumot nem köthetett, tovább nem alkalmazkodhatott. Lemondott... Azt hiszem jól döntött... A szurkolók mellette voltak az utolsó pillanatig, mert az igazi szakértő a szurkoló, ő mindig látja, hogy hol van a kavics a gépezetben. Csak ezt a szakértőt nem mindig hallgatják meg időben.
Mert az azért érthetetlen és hihetetlen, hogy a 2009-es év edzője 2010-re a legrosszabb edzővé váljon...
1 megjegyzés:
Az ö.f.
Tudod...
Trimiteți un comentariu