Minek van (sport)hír-értéke?

Kezd betelni a pohár. Eddig is zavart, felháborított, de mostmár cselekvésre is ösztönöz a román sportsajtó. Bevallom valamiért mindig is érdekelt a román foci, kicsivel jobban mint pl. a magyar, vagy bármely más országé. A román labdarúgás, a válogatott, a Steaua fontos helyet foglalnak el a focival kapcsolatos érdeklődési köreim listáján, rögtön a Barcelona után következnek. Lehet azért, mert akármilyen is ez az ország, attól még ide születtem, nem Debrecenbe pl., ezért ennek az országnak a sportolóit  kell „támogassam” azzal, hogy nekik szurkolok . Legalábbis ez az én elméletem. A lényeg, hogy mindig érdekelt, mi zajlik a hazai (romániai) sportéletben, a foci világában. Óránként olvasom a román internetes sportsajtót, hogy mindig témában legyek, tudjak az újdonságokról. Viszont lassan kezdtem megelégelni, hogy ha valóban fociról szóló hírt szeretnék olvasni, kutatnom kell utána, mert azok el vannak ásva a búlvár-hírek alá jó mélyen. Néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy elindult egyfajta fejlődés  a román labdarúgásban, két román csapat játszott UEFA-kupa negyeddöntőt, voltak vállalható eredményeink a BL csoportkörében, egyre több pénzt fektettek be üzletemberek különböző egyesületekbe. Valóban elindultunk a fejlődés útján, csak a román sportsajtónak ez nem sokat jelentett/jelent. Fontosabb azt tudatni az olvasóval, hogy Gigi-nek hány juhocskája van az udvaron, kire tud Iancu cifra káromkodásokat szórni élő TV-adásban, vagy éppen Mutu-n kívül melyik labdarúgó verekedik össze a pincérrel egy éjszakai lokálban. Nap mint nap ilyen szenzáció-hajhász jelentéktelen, értelmetlen cikkeket takaró főcímekkel találkozunk, annak elennére, hogy erre igazából nincs szüksége a célközönségnek. Megfigyeltem, hogy nagyon ritkán vannak kommentek ezeken a tematikus oldalakon, és ha mégis vannak, akkor azok sok esetben épp azt próbálják ecsetelni, hogy egyes írományoknak mennyire nincs közük a sporthoz. De az is lehet, hogy nem a sportrajongó a célközönsége a sportsajtónak nálunk… Sajnos én naiv vagyok és abban reménykedek, hogy erre előbb utóbb rájönnek a „szakírók”, változni fognak a prioritások, de időről időre rá kell jöjjek, hogy ez nem történik meg, mindig csalódnom kell bennük. De talán most, amikor a holtszezon lejár látunk majd néhány labdarúgással kapcsolatos cikket is, miután végre eldől, hogy mennyi pénzt nyúlt le Piţurcă Craiova-n, meddig bohóckodik még Mutu Olaszországban és hogy Adrian Cristea a távolság miatt szakított-e élete szerelmével. Addig is nekem és a hozzám hasonló fociőrülteknek maradnak a külföldi honlapok (pl. magyar), ahol lényegre törő, érdekes, pontos információkat olvashatunk. Igaz, a román fociról csak nagyon keveset,de erről a hazai sportsajtó kellene gondoskodjon.