Euro 2012 Lengzelország - Ukrajna

Újabb fontos labdarúgó esemény került terítékre Európában az elmúlt néhány napban. Igaz, hogy válogatottak szintjén a labdarúgás krémje (és kakukktojásai) a nyári VB-re készülődik, de nálunk (mind Romániában, mind Magyarországon) sajnos már az is óriási eseménnyé vált ha egy selejtező-sorsoláson veszünk részt...

Őszintén bevallom vártam is nagyon ezt a vasárnapi nyugalmat megbolygató eseményt, mert minden valamirevaló fociszurkolóhoz hasonlóan én is mindig izgalommal figyelem a sorsolásokat is. Ez gondolom érthető, hisz ilyenkor mindig jönnek az új remények, van amiért meccset nézni ősztől, várjuk a csodát, sőt hisszük, hogy "most aztán tényleg megmutatjuk...". Aztán zajlik minden normális körülmények között és lassan belenyugszunk a selejtezők közepe-vége fele, hogy nekünk nincs mit keresni egy ilyen kaliberű megmérettetésen (sem a magyar sem a román válogatottnak). De talán majd a 2012-es EB-n ott leszünk (remény mindig van, csoda is történik néha).
Mielőtt leültem megírni ezt a bejegyzést eldöntöttem, hogy nem olvasom el a sorsolással kapcsolatosan megjelent reakciókat, véleményeket, "elemzéseket", előrejelzéseket, hanem megpróbálom a sok süket dumától elhatárolni magam és csak objektíven (amennyire lehet egy szurkoló objektív) leírni a meglátásom csoportokról, esélyekről. Főleg román és magyar vonatkozásban, mert ez áll közel hozzám.
Az első észrevételem: mindig várom ezeket a sorsolásokat, remélem, hogy hoznak valami újat, jó meccseket és mindig csalódok egy kicsit. Valahogy olyan érzésem van utána, hogy nem keverik össze rendesen azokat a golyókat az urnákban, csak úgy az előző sorsolásról visszahelyezik (sorrendbe). Olyan az egész mint egy rosszul összerázott pakli kártya. Íme a példák, hogy ne a levegőbe beszéljek: A csoport: Németország, Azerbajdzsán, H csoport: Portugália, Dánia, F csoport (amellett, hogy a leggyengébb): Görögország, Izrael, Lettország. Deja-vu érzésem volt a D és az E csoport böngészése közben is: Románia-Franciaország (D) és Magyarország-Svédország (E) mérkőzések ismétlődnek.
További észrevételek: A spanyoloknak kinéz egy sétagalopp (ismét), a németeknek sem lesz sok gondjuk (papíron), Anglia csoportelső máris (gondolom én). A portugálok és a dánok küzdeni fognak egymással, az olaszok egy kicsit gyengébbnek tűnnek a szerbeknél (szoros lesz) és az oroszoknak meg kell majd izzadni a szlovákok ellen, akik rengeteget fejlődtek az utóbbi néhány évben. Az F csoportban a Horvátország – Görögország – Izrael hármasból bárki odaérhet (egyformán langyos játékuk van).
Szándékosan hagytam a végére a magyar és román csoportot, itt is kialakulhatnak érdekes eredmények. A hollandok mindenképp nagy eséllyel pályáznak az első helyre, a másodikért a svédek, finnek, magyarok jelentkezhetnek, de a sorrend az a felsorolás szerint alakul majd nagy valószínűséggel. Kíváncsian várom, hogy hány U-20-asvilágbajnoki bronzérmes debütál a magyar válogatottban és főleg, hogy agyban hányan vannak felnőve a feladathoz. Szerintem egyedül Komán, de ezt nem én döntöm el. A svédektől összesen egy (1) pontot veszünk el, a finnek verhetőek, a magyar válogatottnál sosem lehet tudni. De itt bejön a szubjektivitás, a remény, a csodavárás és el tudom azt is képzelni, hogy Magyarország megszerzi a második helyet. Hiszen a finneket tényleg meg lehet verni és a svédektől sem kell megijedni annyira, hiszen a legutóbbi selejtezők során nem volt nagy különbség a két válogatott között. Ja, és Ibrahimovic lemondott a válogatottságról (ha igaz). A másik két ellenfél San Marino és Moldva, ellenük kötelező a maximumot gyűjteni, mert sokszor a jelentéktelennek tűnő meccsek a legfontosabbakká válnak. Szóval bizakodjunk, a lehetőség adott.
Románia papírforma szerint megszerezhetné a második helyet a csoportjában, legnagyobb ellenfele Franciaország, ők a csoport esélyesei. Igaz legutóbb is ez a forgatókönyv volt, beleszámoltunk két vereséget a franciák ellen, és reméltük a biztos második helyet. De a továbbjutás egyáltalán nem a franciák ellen veszett el akkor… Itt megint nagyon deja-vu érzésem van, hiszen a legutóbbi selejtező-sorozat alapján a bosnyákok egyáltalán nem elhanyagolható ellenfél, képesek jó eredményeket elérni, vannak egyéniségek a csapatban, vigyázni kell ellenük, mert bárkit megszorongathatnak az esélyesek közül. Főleg, hogy Romániának egyre inkább nincs csapata (max. középkategóriás), és Mutu-ja sem lesz (ha van igazság eltiltják és visszavonul), de lehet, hogy ez pozitív hatást fejt majd ki. Legalábbis én arra számítok. Bosznia mellett ott van még Fehéroroszország és Albánia, ők sem tartoznak a „könnyű ellenfél” kategóriába, minden selejtező-sorozatban „beleszólnak” a továbbjutó helyek sorsába, néha egész nagy meglepetéseket okozva. Most sincs amiért ez másképp legyen, de reméljük, hogy pl. Rodionov Franciaország elleni meccsekre tartogatja magát. Ebben a csoportban Luxemburg az egyetlen ellenfél, aki ellen lehet lazítani, edzőmérkőzést játszani.
Nem lesz tehát könnyű feladata sem a román- sem a magyar-válogatottnak, de lassan itt lenne az ideje a feltámadásnak mindkét részről, azt hiszem. Míg Magyarországon egy új korszak kezdetét jelentené egy esetleges továbbjutás, addig Romániában egy körvonalazódó összeomlás elkerülése a tét. Én mindenesetre optimista vagyok és azt mondom, hogy lesznek sikerélményeink.
A teljes csoportbeosztás itt.

Ötből öt...

A román sportsajtóban megszokottá vált az utóbbi időben a szójátékokból összeállított jelzők használata amelyek a román fociban elért eredményekre, teljesítményekre, vonatkoznak. Ezek a jelző általában eltúlozzák a valós teljesítményeket, felülértékelik azokat, pl. : UEFAntastici”, „EUROmania” „Noii extrateresti”, és még sorolhatnánk. Legutóbb viszont, meglepő módon nagyon eltalálták ezt a jelzőt, ugyanis az UEFA kupa első fordulója utáni reggelen (hajnalon) az egyik neves internetes sportújság főoldalán egy ilyen címmel találkozhattunk: „UEFAlimentul”… Igen, sajnos ez megfelel a valóságnak, hiszen az UEFA kupa története során ilyen még sosem fordult elő: egy ország öt csapattal képviselteti magát a kupasorozatban (eddig úgy-e semmi negatívum, sőt, szép ) és mind az öt úgy süllyed el, mint ahogy azt a Titanic tette 1912-ben. Igen, mind az ötön jéghegynek csapódtak (ami egy kicsit olvadt és hidegzuhany lett belőle), pedig nem verhetetlen csapatok ellen kellett bizonyítani…

Még az, hogy az Unirea Urziceni nem tudta legyürni a Hamburger SV-t, nem nagy meglepetés, sőt, inkább dícséretes, hogy veretlenül jöttek haza Hamburgból két hete. A Vaslui teljesítményére sem lehet olyan nagyon felháborodni, hiszen az Urziceni-hez hasonlóan eléggé kezdők nemzetközi porondon és ne feledjük, hogy a Slavia Praga sem tartozik a gyenge csapatok kategóriájába, tavaly pl. a BL csoportkörben épp a Steauat előzte meg és jutott tovább harmadikként az UEFA-kupába. Ja, és azt se feledjük, hogy a Vaslui nem kapott ki, jól játszott, csak a szerencse hiányzott egy kicsit…

A felháborodás ezután jön. A Temesvár is kezdőként indult neki a Partizan Belgrad elleni első fordulónak, de nem igazán mutattak nagyot, kettőből kettőt vesztettek, egy olyan ellenféllel szemben, amelyre a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy nem volt legyőzhető…

Aztán itt van a két „nagy” csapat, kezdjük talán a Rapiddal. Nagy befektetés „neves”, „tapasztalt” edző „nagynevű” játékosok, pl. Claudio Pitbull aki Portoban a kispadra sem fért be (mellékesen a Porto idén talán az egyik leggyengébb csapat, az európai kupákban szereplők között), sok pénz, óriási célok, ígéretek, és még sorolhatnánk. Aztán a sok pozitív előjelből lett ez: 9 forduló után 11-dik hely a román bajnokságban és búcsú az UEFA-kupától az első fordulóban. Az ellenfél pedig egy középcsapat a nem túl erős Bundesligából (a csoportkör sorsolásait a Wolfsburg az utolsó értékcsoportból várja). A sors iróniája, hogy a Rapidnak nincs egy jó kapusa, annak ellenére, hogy a keret tagja a román bajnokság talán legjobb hálóőre, Coman… Csak hát túl sok bért kér. Persze Pitbull, Pardo és társai megkapját azt az összeget amit Coman igénylene még akkor is, ha teljesítményük a ZÉRÓval egyenlő (főleg Pardo, a kapus!). Így aztán a télen valószínű, hogy „megszabadulnak” egy olyan játékostól, aki kulcsember lehetne a csapatban… Na ezért nem írtam arról, hogy mi történt a Rapid háza táján a nyári átigazolási szezonban… Röviden annyi, hogy jött egy rakás kiselejtezett, inkompetens focista innen-onnan és jelenleg nem mutatnak semmit, de még történhet csoda J. A Wolfsburg elleni meccsről csak annyit, hogy ilyen játékkal nem lehetnek elvárásai nemzetközi szinten egy csapatnak.

Végül, de nem utolsó sorban itt van a jéghegy csúcsának ütköző Dinamo… Ez a teljesítmény végképp kritikán aluli. Eddig sem tartottam sokra a Dinamot, ezért nem írtam az ők új szerzeményiről sem. Röviden: szintén kiselejtezett játékosok, csak nem idegenlégiósok, hanem főleg román focisták, akik külföldön nem tudnak érvényesülni egy jó ideje (lásd: Marius Niculae, Nicolae Mitea). Aztán jöttek olyanok is akik itthon sem tudtak érvényesülni (pl.:Andrei Cristea). Mindezek ellenére csodával határos módon vezetik a bajnokságot, remélem nem sokáig… Az igazi képességeik viszont a NEC Nijmegen ellen mutatkoztak meg. Csak, hogy tisztább képet tudjunk kialakítani a két mérkőzésről (Hollandiában nyer a NEC 1-0-ra, Bukarestben gólnélküli döntetlen): A NEC Nijmegen csapata az európai kupasorozatokban szereplő csapatok közül a legalacsonyabban rangsorolt együttes, jelenleg a románnál alacsonyabban rangsorolt holland bajnokságban is csak a 12-dik (!). És a Dinamo még gólt sem tud lőni nekik… Erre csak egy jelző jut eszembe, ami véleményem szerint a Dinamora illik jelenleg: IMPOTENS… Ez a Dinamo…

Na de ez van, kedden és szerdán a nagyon jó eredményeknek örvendhettünk, aztán csütörtökön kaptunk egy hidegzuhanyt és minden összedőlt… Csak reménykedni tudok, hogy a BL-ben elért eredmények nem a véletlen, szerencse művei… és remélem, hogy nem a csütörtöki mérkőzések mutatták a román foci igazi arcát…